A három leghíresebb magyar fotós a világon Corvinus Oktatási Központ | Szoftverfejlesztő tanfolyam | OKJ tanfolyamok

Corvinus Oktatási központ hírei

13Jan/19
corvinus-oktatas-bejegyzes
A három leghíresebb magyar fotós a világon

Sokan voltak, sőt vannak, de nézzük a három, világszinten is legismertebb magyar fotóst: Robert Capa, Kertész Andor, és Moholy-Nagy László.

Robert Capa 

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”

Eredeti nevén Friedmann Endre a XX. század egyik legmeghatározóbb fotóművésze volt, akit dokumentarista képei miatt ismerhetett meg a világ. Haditudósítóként öt csatatéren fotózott, ő volt az egyetlen, aki a normandiai partraszállásnál dokumentálta a háború eseményeit. Arra törekedett, hogy a harcban elesettek száma ne csak egy statisztikai adat legyen, hanem az otthon maradottak számára is megmutassa, milyen fájdalmakat és pusztulást okoz a háború. Bátorsága tette lehetővé, hogy elkapja a háborúk legintenzívebb, intimebb és érzelmesebb pillanatait. Drámai fotóinak kulcseleme, hogy megpróbált a lehető legközelebb jutni fotóalanyaihoz és a sorsdöntő pillanatokban megörökíteni érzelmeiket.  Munka közben halt meg a frontvonalon, egy taposó aknára lépve.

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

Kertész Andor

„Mindenki néz, de nem biztos, hogy lát is”

14 éves korában kapta meg élete első fotógépét. Később önkéntesként vonult be a Monarchia hadseregébe, hogy részt vegyen az első világháborúban. Már frontkatonaként érdekes képeket készített, munkásságával nagyban hozzájárult a fotográfiai kompozíciók újfajta értelmezéséhez és a fotóesszé, mint műfaj megteremtéséhez. Sokat játszott a fényekkel, sziluettekkel és emellett  az autentikus, magyar hétköznapokat örökítette meg. Magyarországi alkotói éveinek leghíresebb felvétele Esztergomban készített „Víz alatt úszó” címmel.

31 éves korában menyasszonyával együtt elhagyta az országot és csak halála előtt egy évvel, 90 évesen tért vissza. Több mint 10 évet töltött Párizsban, majd az Egyesült Államokban. Pályájának csúcsa az 1964-ben, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában megrendezett önálló kiállítása volt.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Moholy-Nagy László

„A holnap analfabétái nemcsak azok lesznek, akik nem tudnak írni és olvasni, hanem azok is, akik nem fognak tudni fényképezni.”

Az 1895-ben született művész fotográfusként, konstruktivista festőként és ipari formatervezőként tett szert világhírnévre. Moholy-Nagy munkáinak egy részét „typhophotos”-nak hívta, amely a tipográfia és a fotó kollázsok kombinációja volt. A szimplán szemantikai tartalmakat ezen művek által vizuális kommunikációs eszközökké tudta alakítani. Betűk és fotók ilyen módon előtte soha senki által nem voltak még kombinálva. Egyik leghíresebb sorozatát, a Fotogrammot egy egyszerű, XIX. századi technológiával készítette, fényképezőgép nélkül. Ennek lényege, hogy a tárgyakat ráhelyezte az érzékeny fotópapír felületére és erős fényhatásnak tette ki. Az avantgárd művészek azért vették elő újra ezt a technikát, hogy feltárják a fény optikai tulajdonságait és másféleképpen mutassák be az általuk gyakran ábrázolt geometriai formákat.