Corvinus Oktatási központ hírei

19 JÚN/19
corvinus-oktatas-bejegyzes
Ismerd meg tanárainkat - első rész

A Corvinus oktatási központ első fotográfus tanfolyama 2018. őszén indult. A tanfolyam ötvözi az alkotó és alkalmazott fotográfiát, ami szinte egyedül álló Magyarországon.
A tanfolyam „művészeti” részéért felelős Lisztes Edinát kérdeztük az iskoláról, a diákokkal való együtt működésről és a fotográfus szemléletről.

 

 

 

 

Edina nagyon lelkesen mesélt a diákjairól, azok munkáiról és a velük való közös alkotásról:

 

Mióta foglalkozol fotózással, annak tanításával?

20 éve végeztem el az Iparművészeti Egyetemet (ami ma MOME), a hazai felsőfokú fotóoktatás, akkor még csak ott volt. Diploma után rögtön belesodródtam az oktatásba, azóta pedig különböző szinteken tanítom ezt a szakmát. Akkor még tanfolyamokon, most már elég régóta, kisebb-nagyobb szünetekkel OKJ-s képzéseken is tanítok. Tanítottam fotószakon a képzési iparművészeti szakközépiskolában, hosszabb ideje, kvázi folyamatosan tanítok a Budai rajziskolában, illetve most egyetem is.

A Corvinus Prudenti iskola talán bő egy éve indult el, és én ahhoz a csapathoz csatlakoztam, akik tavaly ősszel kezdték a tanítást. Jelen pillanatban egy csoport van, akit én viszek. Idén ősszel fognak végezni, hiszen 1 éves a tanfolyam.

 

Diplomás fotográfusként foglalkozol még az alkotói részével, vagy mára már csak a tanítás maradt meg?

Én ezt úgy szoktam mondani, hogy azok a képek, amiket a diákjaim elkészítenek azok félig az enyémek is. Úgy érzem, hogy tényleg nagyon sok időt, energiát és lelket teszek és tettem bele mindig is a tanításba, így egy idő után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy család és munka mellett nem marad hely sem fizikailag, sem időben, sem pedig bennem, hogy önálló képeket készítsek, alkotó fotográfiával foglalkozzak. Abban, amikor már huzamosabb ideje együtt dolgozom egy diákkal és olyan anyagok születnek, amikre igenis úgy tudok tekinteni, hogy valamelyest az az én gyerekeim is, abban úgy érzem ki tudok teljesedni. Van, akinél az alkotói munka fontos, az ott merített tapasztalatot, gondolatot, érzéseket, problémákat tudja utána a diákok felé is hitelesen képviselni. Én ugyanezt az ihletet a diákokból és az általuk felhozott problémákból merítem.
És hát fontos, hogy kiben van meg az oktatói véna. Én az elején nem végeztem tanári szakot (aztán később kénytelen voltam), úgy voltam vele, hogy belőlem biztos nem lesz tanár, én művész leszek és alkotni fogok. Aztán belecsöppentem az oktatói létbe és egyáltalán nem bántam meg. Féltem, hogy bele fogok fásulni a tanításba, de az a szint, mennyiség, hely ahol oktatok, akiket oktatok, az nem engedi, hogy ez megtörténjen. A diákok többségénél ténylegesen komoly alkotói munkáról tudunk beszélni, ezért is szeretek inkább alkotótársként sem, mint diákként gondolni rájuk.

 

Ha már így felmerültek az „alkotó társaid”. Van / volt olyan diákod, akinek a munkásságát a tanfolyam elvégzése után is szemmel követted?

Ugye erről a tanfolyamról most még nem tudok nyilatkozni, hiszen csak idén ősszel fognak vizsgázni, de a jelenlegi munkáik alapján azt hiszem, többjük fényképével is találkozhatunk majd akár itt akár ott.

A régebbi tanfolyamokról természetesen van, nem is egy. A social media felületeknek hála ma már egyre egyszerűbb kapcsolatot tartani az emberekkel. Több régi diákomnál is látom, hogy akár galériákban is feltűnnek képeik. Ami pedig nagyon érdekes, hogy most itt a Corvinusban két olyan oktatóval is együtt dolgozok, akik régebben az én diákjaim voltak. Tehát most már kinőtt a kezem alatt egy olyan generáció, akik jelen pillanatban abszolút munka/alkotó társként tudnak rám nézni.
Amikor ilyen tanárokkal, művészekkel, munkákkal találkozok, azért nagyon jól esik a gondolat, hogy az alapokat én taníthattam meg nekik.

 

Azt hiszem senkinek nem új az a gondolat, hogy egyre gyorsabban változik a világ, a trendek ez gondolom a fotózásra is ugyan úgy igaz. Hogyan tartasz/tartotok lépést a kollégáiddal?

A saját nevemben azt tudom erre mondani, hogy a kollégáktól is, illetve a diákoktól tanul az ember a legtöbbet. Minden ember más szemszögből nézi a dolgokat, minden tanfolyamon vannak fiatalabbak és idősebbek, akik nem csak tőlem tanulnak, hanem én is tőlük. És ez szerintem nagyon sok más mindenhol is így működik, azt hiszem, másképpen nem is lehetne lépést tartani, minthogy egymástól tanulunk, nyitottak vagyunk egymásra. Az „alkotótárs” éppen ezért jó szó erre az egész kapcsolatra, mert egy kölcsönösségre utal. Én sose gondolom vagy gondoltam azt, hogy én lennék valaminek a tuti megmondója: van tapasztalatom, látásmódom ugyanakkor megpróbálok nagyon nyitottan állni az adott problémára és ráhangolódni, hogy a diáknak abban az időszakban, hogyan tudok a legjobban segíteni. Én megadom nekik az alapokat Ők pedig újabb és újabb látószöget, látásmódot adnak, amiből én is tanulok és a későbbiekben ezt a tudást az oktatásokon is kamatoztatom.


Edina magáról az oktatásról részletesen is beszámolt: következő cikkünkben megtudhatod például, hogy mire van szükséged a fotográfus tanfolyamhoz, vagy, hogy kiből is lehet igazán jó fotográfus!